RR - Hamu

Описание: 🎤Dalszöveg:

Minden éjjel ugyanaz a film pörög a fejemben,
árnyak suttognak a múltból, mintha még keresnének.
Nem kértem semmit, csak hogy higgy bennem egyszer,
de a hit is elmúlt, mint a cigifüst reggel.

A szívem romokban, de abból lettem erőd,
a fájdalom a téglám, a dühöm meg a kötő.
Annyit buktam, hogy már nem félek a mélyben,
mert aki egyszer fulladt, az már úszik a vérben.

Mondták, hogy nyugodjak, de nem tudom, mi az,
a szívem nem fehér lap, hanem tintával írt harag.
Aki nem volt ott, mikor mindenem elvették,
nem érti, miért lettem rideg, mint az acél ébredés.

A világ nem várt rám, hát kirúgtam az ajtót,
a fájdalom nevelt, nem a szent könyvek, barátom.
Az élet egy háború, de én nem kérek kegyelmet,
a vér a tollam, a düh a versem lényege.

A gyengeséget elástam, a sírján nő a hit,
nem játszom többé áldozatot senki kedvéért itt.
A lelkem sebhelyeit nem takarom el,
mert aki igazi, az tudja: a seb az emlék, hogy éltél.

Nem vagyok tökéletes, csak őszinte és nyers,
nem keresek békét, mert bennem már nem fér el.
Ha fáj, kimondom, nem szép, de igaz,
a szívem nem templom, hanem tűz, ami sosem alszik el.

Nem kellenek díjak, se taps a végén,
mert tudom, honnan jöttem, és ki állt mellém.
Aki ott maradt, mikor senki se hitt bennem,
az az igazi család, nem a név, ami csendben.

Nem felejtek, csak nem adom meg a hatalmat,
hogy bántson, aki már egyszer megtett valamit.
Minden könnyem acéllá vált bennem,
minden árulás egy újabb penge a kezemben.

Nem ölni akarok, csak túlélni végre,
nem játszani a hőst, hanem élni a tétre.
A zene lett a vérkeringésem, a szívverésem lüktet,
mert mikor szöveget írok, a múlt bennem újra dübörög.

Nem kell, hogy értsd, ha nem érezted, milyen,
mikor a világ körülötted egyszerre dől össze és némul el.
De én ott is álltam, mikor mindenki elfordult,
mert a sötét megtanított, hogy a fény bennem gyullad újra.

Most már nem futok, csak lépek előre,
a hamuból épültem, és minden lépésem tűzre.
A fájdalom nem büntetés, az lett a tanár,
és minden versem egy újabb háború, amit túléltem már.

Nincs több kérdés, nincs több könyörgés,
ha hiszel bennem, maradj, ha nem, tűnj el, mint a köd az égen.
Ez az utam, a saját poklom, de már otthon vagyok benne,
mert aki elveszített mindent, az végre önmaga lett.

Most már csend van… de nem az a fajta, ami fáj.
Ez az a csend, amiben végre meghallom magam.
Nem kell több szó, nem kell több bizonyítás.
Amit akartam, már bennem van, nem kint, nem másban.

A sebek nem záródtak be, csak megszoktam a fájdalmat,
mint aki együtt lélegzik a múltjával, nem menekül előle.
Minden bukás egy emlék, amit elvittek,
de amit hagytak, az az erő, ami most beszél helyettem.

A hamu még forró, de már nem éget,
mert a tűz, ami elpusztított, engem szült újjá.
Nem akarok már bosszút, csak békét,
de nem azt, amit mások adnak, hanem amit én kovácsolok magamból.

És ha holnap újra elbuknék, nem baj.
Mert én már nem félek attól, hogy elveszítek mindent.
Már elvesztettem, és túléltem.
És ez az, amiért ma még mindig itt állok.