RR - Elhagytál

Описание: Dalszöveg:

Hat év, egy történet, barátságból szerelem,
az első perctől tudtam, hogy különleges vagy nekem.
A mosolyod mentett meg, mikor sötétben éltem,
a szívem akkor dobogott igazán, mikor hozzád értem.

Voltak hónapok, mikor nem írtál, nem voltál,
de a gondolataimban ott maradtál, mindig ott álltál.
Minden napban éreztem, hogy valahol vársz rám,
és én sosem néztem másra, te voltál az álmom, az igazság.

Mert "te" voltál az a lány, akiért harcoltam éveken át,
még akkor is, mikor távol voltál, és csendben múlt az éjszakám.
Én sosem adtam volna oda a szívem másnak,
sosem csaltalak volna meg, te voltál mindenem, látnak.

Elhagytál… pedig mindenem te voltál,
hat év története bennem darabokra szakadt már.
Elhagytál… mikor mindent neked adtam,
barátságból lett szerelem, de végül összetört álmom maradtam.

Emlékszem, mikor először fogtad meg a kezem,
akkor éreztem először, hogy valakiért érdemes élnem.
Minden nap, amit együtt írtunk, egy fejezet,
de a bizalom hiánya végül szétszakította a szíveket.

Voltak nehézségek, veszekedések, csendek,
de sosem akartam más karjában keresni menedéket.
Én hűséges maradtam, mint egy katonád,
te mégis elhagytál, és széttörted az otthonát.

A hiányod fáj, minden éjjel belém mar,
a szívem nem felejt, akárhányszor próbálom, csak szakad.
Mert hat év nem múlik el nyomtalanul bennem,
a neved ott marad a szívemben, hiába nem vagy velem.

Ha bármi baj volt, egymásra számíthattunk,
ha szétestünk, akkor is újra összeraktunk.
Mikor részeg voltam, csak rád gondoltam,
és tudtam, hogy neked én is ott éltem a szívedben, halkan.

Volt, hogy a világ ellen ketten álltunk ki,
és minden fájdalomból együtt tudtunk szállni ki.
Nem kellett más, csak a mosolyod, a szavad,
bármi történt is, mindig erőt adtál nekem, szabad.

Elhagytál… pedig mindenem te voltál,
hat év története bennem darabokra szakadt már.
Elhagytál… mikor mindent neked adtam,
barátságból lett szerelem, de végül összetört álmom maradtam.

Te voltál az, akiért harcoltam, mikor mindenki más elengedett,
én tartottam a frontot, mikor benned kételyek születtek.
Én nem hagytalak volna el, sosem bántottalak volna,
de te mégis elmentél, és most üres lett a szoba.

Minden emlék itt maradt, széttépik a lelkem,
minden közös pillanat kísért, akármerre megyek.
Barátság volt a kezdet, szerelem lett a vége,
most meg csak a fájdalom maradt, amit viszek a sírom mélyébe.

Hat év, hat seb, minden percben ott vagy,
hiába menekülnék, a szívem csak hozzád ragad.
Nem kellett volna más, soha nem néztem félre,
de te kételkedtél bennem, és a szívedet elvitted messzire.

Mikor nem voltál, hónapokon át sem írtál,
én akkor is benned hittem, a lelkemben ott virítottál.
Minden mosolyod erőt adott, mikor összetörtem,
de most minden mosoly csak fájdalmat hagy mögöttem.

Mondtam volna százszor is, hogy te vagy az életem,
de a fal, amit húztál, lassan ledöntötte a reményem.
Én sosem engedtem volna el, te mégis megtetted,
most a szívem romjai között egyedül keresem a választ erre.

Elhagytál… de még mindig itt vagy bennem,
a szívem dobbanása minden percben rólad üzen.
Hat év emléke lassan könnyekké vált,
de minden könnycseppben ott vagy… még mindig rám találsz.

„mmm… ohhh… ohhh…
mmm… ohhh… elhagytál…”

De ha lehunyom a szemem, látlak még,
a múltunk nem enged, bennem örökké ég.
Elhagytál… mégis itt vagy velem,
a lelkem mélyén örökre az enyém leszel.

„mmm… ohhh… mmm… ohhh…”