Kosztolányi Dezső - Sorsunk : CoverByGaben

Описание: @old_new-f9r

Verselemzés:

📖 Kosztolányi Dezső: Sorsunk - 1901 - 1902.

🌑 Téma és hangulat
A vers központi témája az emberi élet törékenysége, kiszolgáltatottsága és mulandósága. Kosztolányi az életet egy tétova, bizonytalan útkeresésként mutatja be, amelyet szenvedés, tehetetlenség és elkerülhetetlen vég (a halál) kísér.

🔹 Mondanivaló
A költemény azt sugallja, hogy az ember sorsa előre meghatározott, és bármennyire is próbálna küzdeni vagy boldogulni, végül a szenvedés és a halál elkerülhetetlen. A lét kilátástalan, és bár az emberi törekvések sokfélék, az eredmény mindig ugyanaz: a végső elmúlás.

🔍 Szerkezet
• Bevezetés: rögtön az emberi élet általános képével indít, erős, nyomasztó képekkel.
• Kibontás: felsorolja a fájdalmakat, hiábavalóságokat, emberi gyengeségeket.
• Zárás: a halál végső, elkerülhetetlen realitásként jelenik meg, amely mindent felülír.
A lineáris szerkezet fokozatosan vezet el az általános életképtől a végső létértelmezésig.

🎭 Hangulat
Nyomasztó, komor, tragikus és erőteljesen pesszimista. A vers hangvétele az élet kilátástalanságát, a szenvedés örök körforgását emeli ki, mindenféle reménysugár nélkül.

✒️ Stílus
• Képek és metaforák: gyakran szimbolikus, sokszor bibliai mélységű, általános emberi tapasztalatokra épít.
• Ritmus és hangzás: lassú, súlyos lejtés, amely erősíti a komorságot.
• Nyelvezet: egyszerű, mégis rendkívül megrázó szavak, amelyek közvetlenül hatnak az érzelmekre.

📌 Összegzés
Kosztolányi Sorsunk című verse az emberi lét végső kilátástalanságát mutatja be. Az élet törékeny és fájdalommal teli, az ember hiába küzd, a végső kimenetel elkerülhetetlen: a halál. A vers tragikus és kegyetlenül őszinte, ugyanakkor filozófiai mélysége miatt az élet nagy kérdéseivel szembesít


Eredeti szöveg (feldolgozva):

Kosztolányi Dezső: Sorsunk - 1901 - 1902.


Tanuld meg, porember, a sorsod: lemondás
s lemondani nekem oly fájdalmas-édes.
Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja,
bánat és csalódás nem fér a szivéhez.
Nézd a természetet, mint vál elmulásra,
minden egyes ősszel lassan hervadozva
csüggedt mosolyában, hogy a világ lássa,
küzdelem és bukás a porember sorsa.

S tudok lemondani: oly édes-nyugodtan
hajtom le fejemet síri nyoszolyámra
s édes a lemondás: az élet torz-arcát
redőosztó kézzel mosolygósra váltja,
vérezve vesződünk viharzajos tusán,
míg végre a halál karján elalélunk
s fáradt szemeinknek a zűrzavar után,
a ciprusok árnyán dereng fel a célunk.

Hajoljatok meg a tomboló sors előtt,
mert az ő hatalma zabolátlan, örök.
Ha nem hajolsz, ledönt, mint vihar a tölgyet
s ravatalod ormán kárörvendve röhög.
Leteper a földre dühös küzdelemmel,
vasmarokkal legyűr a fekete sírba.
A temető minden kövére az ember
kudarca s a sorsnak győzelme van írva!

1901-1902.


#dal #song #ai #vers #cover #gaben #költemény #költők #magyar #1848 #láz #halal #harc #idő #time #kosztolányi #dezső #faver #fate #sors #chance #rock