Csokonai Vitéz Mihály - A Reményhez : CoverByGaben

Описание: @old_new-f9r

Verselemzés:

📖 Csokonai Vitéz Mihály - A Reményhez (1803)


🧭 Téma
A vers központi témája a remény elvesztése: Csokonai megszemélyesíti a reményt, mint addigi életének és boldogságának forrását, majd fájdalmas búcsút vesz tőle, mert elhagyta őt. A mű a boldogság keresésének és a csalódásnak költői vallomása.

🔹 Mondanivaló
A költő érzékletes képekkel mutatja be, hogyan volt a remény mindennek a szíve és mozgatója, majd hogyan omlott össze a világ nélküle. A vers egyszerre vallomás, panaszkodás és siratás: a boldogság hajdani lehetősége már elérhetetlen.
A mondanivaló lényege, hogy az emberi életben a remény elvesztése a legnagyobb lelki törés.

🎭 Hangulat
A vers hangulata mélyen melankolikus, elegikus és tragikus. Az első szakasz még visszaemlékezik a remény szép ajándékaira, a további részek azonban mind inkább a kétségbeesést, az elhagyatottságot és a végső rezignációt fejezik ki. A hangulat hullámzik: a fényes múlt képei után a sötét jelen kétségbeesése uralkodik el.

🖋️ Szerkezet
• Megszólítás: a vers a reményhez intézett közvetlen, személyes apostróf.
• Visszaemlékezés: az első strófákban a remény által adott boldogság és szépség felidézése.
• Törés: a középrészben hirtelen váltás, a remény elvesztése, „elhagyott, hűtlen lett”.
• Zárás: teljes kétségbeesés, a remény nélküli lét tragikus felismerése.

🔍 Költői eszközök
• Megszemélyesítés: a remény, mint élő, szeretett lény jelenik meg.
• Metaforák: a remény „rózsák koszorúja”, „tündérvilág”, „angyali kéz” - mind szépséget és isteni ajándékot sugall.
• Ellentét: a fénylő múlt és a sötét jelen szembeállítása.
• Zenei eszközök: az ütemhangsúlyos verselés, a dallamos rímek (pl. -alom, -alom) fokozzák a panasz dallamosságát.

🧩 Érdekesség
• A vers a költő életének utolsó szakaszában íródott, Csokonai akkor már mélyen csalódott és beteg.
• Személyes élmény ihlette: a szerelemben és a boldog életben való csalódás (pl. Lilla elvesztése).
• Egyfajta „lírai testamentumként” is értelmezhető: Csokonai művészetének egyik legszebb búcsúja a boldogságtól.



Eredeti szöveg (feldolgozva):

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez


Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!


#remény #hope #csokonai #mihály #coverbygaben #ai #rock #vitez #eszme #song #love #vers #feldolgozás #irodalom #music
#költemény #1848 #magyarország #hartbreak