Így Használják a KELLEMET a Humánia IRÁNYÍTÁSÁRA | Aldous Huxley

Описание: A huszadik századi politikai gondolkodás mélyreható átalakuláson ment keresztül, a hatalom elemzését a látható kényszerről a pszichológiai és társadalmi alkalmazkodás láthatatlan mechanizmusaira helyezve át. Ebben a keretrendszerben Aldous Huxley munkássága központi helyet foglal el. Az 1931-ben megjelent Szép új világ korai kritikáját fogalmazta meg az erőszakon, hanem az élet, a vágyak és az érzelmek tudományos irányításán alapuló uralommodell ellen. A társadalmi stabilitás már nem a büntetéstől, hanem az alkalmazkodó egyének képződésétől függött, akik elfogadják a fennálló rendet, mert törekvéseik előre meghatározottak.


Ez a meglátás egy régebbi hagyománnyal is összecseng. A tizenhatodik században Étienne de La Boétie felvetette az önkéntes szolgaság kérdését, megjegyezve, hogy a hatalmat az engedelmeskedők aktív együttműködése tartja fenn. Huxley ezt a kérdést a kísérleti pszichológia, a behaviorizmus és a tömegkommunikációs technológiák térnyerése által jellemzett kontextusban vizsgálja újra, ahol az engedelmesség megszűnik a félelmen alapulni, és az elégedettségre, a szokásra és az oktatási normalizációra támaszkodik.


A 20. század folyamán a média térnyerése, a szorongás medikalizációja és a fogyasztás központi szerepe átalakította a szabadság megtapasztalását. A figyelem feletti kontroll, a szenvedés mesterséges megszüntetése és a társadalmi fragmentáció funkcionális egyéneket hozott létre, de egyre kevésbé képesek a folyamatos kritikai reflexióra. Ebben a folyamatban az állampolgár alakja a fogyasztó alakja felé tolódott el, és a politikai részvételt a jólét magánirányítása váltotta fel.


Ezen történelmi dinamikák és a Friedrich Nietzsche által megfogalmazott „utolsó ember” alakja közötti konvergencia egy olyan uralomformát tár fel, amelyet csendes hatékonysága jellemez. A szabadság nem a tiltás, hanem a relevancia elvesztése révén tűnik el, amikor a társadalmi rendnek sikerül a konformitást beteljesülésnek érzékeltetnie, és az engedelmességet megszűnik annak érzékelni.