Mahler Csaba - Ó Kapitány, Kapitányom

Описание: Ó Kapitány, Kapitányom


Ó Kapitány, Kapitányom, ma véget ért a küzdelem,
A hajónk révbe ért végül, bár vihar tépte szüntelen.
A parton zúg az éljenzés, a harang zengi: megjöttél,
S a nép ujjongva hódol most – mit sem sejt, hogy elvesztél.

Ó, szívem, miért lüktet e seb, mint vád, mi csontig mart beléd?
A vezér, ki csillagot szórt, most némán hull a mélység peremén.
Ott alszik, csatakos dicsőség, arcán az ég zord üzenet,
Markából kihullt minden irány, s az éj hajol rá, némán, szél és sóhaj helyett.

Ó Kapitány, Kapitányom, ébredj újra, hallgasd meg a nép imáját,
Zászlók borulnak lábadhoz, s az ég terít rád glóriát.
Fény virraszt síri csendeden, koszorúk zúgják neved,
De nem jössz már… az alkony ír nevedre hófehér sebet.

Gyere, jó atyám, hadd fogjam kezed – hadd szorítsam újra meg,
De tested már hideg, s a hallgatás burkol be, mint szent lepel engemet.
Szemed az öröklétre nyílt, hol nem jár többé földi szó,
S én itt maradok – árva némaságban –, ahol te már nem vagy sehol.

A hajónk révbe ért, s az ünnep most másoké lett,
De én csak állok hallgatag, hol elmaradt az érintésed.
Zúghat a harang, zendülhet a dal, a világ ragyog, fénybe kel,
De a Kapitány, kiért szólnak – csak bennem él… és nem felel.