Illés Lajos - Utassy József: Betlehem Csillaga 4

Описание: 1. felvonás 4. jelenet
2000

Negyedik jelenet

József egyedül van és egy gerendán dolgozik. Mária jön.


József:
Mária, drágám, kedvesem,
Én eljövendő hitvesem:
Ki szeret engem, ha te sem.
Mária:
Dávid fia, egyetlenem,
Miért mondod most ezt nekem?!
Csönd van szívemben, félelem:
Miattad félek, édesem.
József:
Miattam vagy ilyen komor?
Hiszen tiéd hódolatom,
Te vagy minden gondolatom.
Mária:
Ó, todom én, hogy te szeretsz,
Arcod örül, szemed nevet,
Ám szeress, akkor is szeress,
Ha megnyitnak ránk az egek.

Mária elmegy. Jön a Besúgó

Besúgó:
Jó napot, jó munkát József,
Nekem derék ácsmesterem!
Látom, nagy fába vágtad a szekercédet,
Én Józsefem!
József:
Hát ami igaz, az igaz!
Reggeltől birkózom vele.
De te mi járatban jársz-kelsz,
Mi szél hozott errefele?
Besúgó:
Beugrottam kicsit hozzád, hogy lássalak,
S első legyek, én legyek a legelső,
Én, aki megszorítja kezed!
Júdeából jövök, József,
Ahol az a nagy hír járja:
Áldott állapotban van jegyesed,
A szép Mária!
No, de akkor megyek is már!
Búcsúzóul annyit mondok:
Apa leszel József, apa!
Boldog lehetsz, nagyon boldog!

Besúgó el.

József:
Most mit tegyek, mit tegyek?
Én, kit cserben hagyott párja.
Hiszen érintetlen tőlem jegyesem,
Életem társa.
Törvény kezére adjam-e:
Hisz otromba kő van elég!
Vajh, ki küldené halálba bűnbe esett szerelmesét!
Ó, Máriám, Máriám,
Miért tetted ezt szegényke?
Ó, Máriám, jaj Máriám, mit tettek veled szegényke!
Törvény kezére nem adlak,
Mert otromba kő van elég!
Szép csendesen elbocsátlak,
S ha akar, megbocsát az ég.

József leborul ágyára és fáradtan álomba merül. Jön Gábriel.

Gábriel:
Dávid fia, József,
Halld az Úr szavát!
Ne neheztelj Máriára:
Ne illesse vád!
Ő a Szentlélektől
Fogant gyermeket,
Ne késlekedj, házasodj meg,
Isten várja ezt.
Fiút fog majd szülni,
Jézusnak nevezd,
Bűneitől ő menti meg
Ádáz népedet.

József felébred. Öreg lassan közelít felé.

József:
Öreg nem láttad-é
Gábriel arkangyalt?
Kicsit elszenderedtem és
Megszólított a hang.
Fölismertem rögtön:
Ő volt az arkangyal.
Öreg:
Gábrielt nem láttam,
Ám szél kerekedett
Házad előtt, boszorkány szél,
S vitte a szemetet,
Megsürgette, táncoltatta
A port s a levelet!
Akkor ő volt, biztosan ő,
Más nem lehetett!
Bizony mondom, József,
Sok a csoda erre,
Gondolj csak a júdeabeli
Öreg Erzsébetre:
Isten megáldotta
Méhét, fiút fogant,
Zakariást megnémítá,
A Hang, az égi Hang.
De látom, közelít, közeleg kedvesed
Isten megáldjon Józsefem!
Békesség veletek!

Öreg el, Mária jön

Mária:
Nehéz a szó, József:
szívem alatt remény,
mintha tenger partján
örülnék sírva én.
fiat szülök, József,
Megváltó kisdedet!
fiat szülök József,
Megváltó kisdedet!
József:
Már tudom, már tudom,
hírelte Gábriel:
egymástól mi dehogy
fogunk már válni el!
ehogy adlak téged
a megkövezőknek:
csak Isten választhat
engemet el tőled
engemet csak Isten
választhat el tőled.
Mária:
Istenem, Teremtőm
a lelkem magasztal
előtted szolgálód
letérdel, fejet hajt.
Istenem,Teremtőm,
lelkem magasztal
előtted szolgálód
letérdel, fejet hajt.
Remegem az órát,
sürgetem a percet,
jöjjön a pillanat,
a piros pillanat,
miért szívem reszket:
Uram, én szeretlek.
Bennem lészen háza
a csöpp Megváltónak,
ringatom, rengetem,
mint halászt a csónak.
bennem lészen háza
a csöpp Megváltónak.
nekem jutott, íme,
az égi szerelem:
tied vagyok Uram,
rendelkezz hát velem.
tiéd vagyok Uram,
szerelmes Istenem.