Castorp x Nincs versfilm projekt // Szigeti x Csete

Описание: A Castorp Filmes Képzőműhely keretén belül mentorálási programot indított négy író-rendező, Kárpáti György Mór (Guerilla), Moll Zoltán (Engedetlen), Szőcs Petra (Déva), Szilágyi Zsófia (Egy nap) és a fiatal producer Kereszty Róza.

Az egyéves gyakorlati képzésben hét fiatal író-rendező vett részt, októberben két alkalmas műhelymunka keretén belül a Nincs online szerzői és a Castorp mentoráltjai dolgoztak együtt verseken, melyekből rövid versfilmek készültek. Az itt látható film Szigeti Mátyás munkája, ami Csete Soma verséből készült a projekt keretén belül.

Szereplők:
Horváth Livi
Paál Eszter
Mézes Marcell

Hang:
Tarczali Dorina
Hódi Virág
Ungvárszki Dani
Csete Soma

Írta: Csete Soma
Rendezte: Szigeti Mátyás
Fényképezte: Kozma Leó
Utómunka: Kozma Leó


A vers:

Csete Soma
cockwork lorange

1

Két ilyen picsának majd biztos senki nem megy be dohányboltba.
...
Kinézünk vagy tizenhétnek.
Jajaja.
Mi van?
Segged kivan.
Mi van?
Mit mi van?
Szalámi van. Persze, üljél csak le a padkára.
Mekkorába’ vagyunk, te atya ég. Ő?
…
Ő?
Ő.
Mekkorába’ vagytok, csajok. Atya világ.
Szalámekkorába’. Szia.
Na szia.
Igen, push-up. Arany Marlboro meg két Red Bull, légyszi.

2

Aki mellettem ül itt, azt elküldhetném a faszba, elvégre,
piciszivem, talán strichelni jöttünk, nem baszni a rezet és
internezetni meg ülni a padkán, keljél már fel onnét,
de már ehhez is túl frusztrált vagyok, minek mondjam.

Mondom mégis.

3

A csütörtök este óta tartó féktelen drogabúzus után
végül elhatározásra kellett jutnunk. Most vasárnap délután van.
Két egész napon keresztül az vitt minket, hogy a Clockwork
Orange timelapse szexjelenetét próbáltuk különböző
eszközökkel visszalassítani élvezhető és tanulmányozható
tempóra, aztán a vágy olyan felismerhetetlenné fokozódott,
hogy fel kellett szednünk magunkat a saját nyálunkból,
kilépni a valóságba és elhatározásra jutni.

Az elhatározásunkról nincs mit mondanom.
A húsom, mint a rágó, a szemem, mint a ménkő.

4

Olyan régóta állok az út szélén, hogy a dülöngélésem
már teljesen felvette annak a ritmusát, ahogyan az
elsuhanó autók a pillanatnyi menetszéllel
újra és újra magukhoz rántanak.

Plázák és panelek és panelek és plázák.
Ahogyan sötétedik, egyre jobban viszket az arcom.

5

De messze a legkisebb és egyben
legutolsó szobák mögött vagy alatt van
még egy utolsó utáni szoba biztosan,
amiből az a szoba nyílik, amiben még
szép vagyok, a Wesin sétálok, mit sétálok,
dobálom magam, ha már egyszer
ez az utolsó alkalom.

Mintha sötétség nélkül képzelnéd el a fényt.

De most egy szék ül velem szemben,
rajta pedig egy szoba, egy doboz,
egy addig is, akkor is,
azután is elforduló fej,
egy androgün nem-tekintete.

6

De egyszerre az az eszmém támadt, ha átmennék a szomszéd szobába ebből a szobából, ott találnám, amit tényleg akarok, és most már minden összeállt. Tudtam már, hogy mi folyik itt, Ó testvéreim. Kezdtem felnőtté válni. Igen igen igen, erről volt szó. A fiatalság letelik, ó igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem is annyira állat, inkább ilyen málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, Ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang, nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.

7

Látod? Arany Marlboro. Két szájbakúrt Red Bull. Fizettem érte szerinted? Induljunk már, mert itt veszekszem meg.