A lovak szemében... - Diamonds & Farkas Zoltán

Описание: A lovak szemében…

Ahol a hegyek mögül fény hasít az égre,
Ott tanultam meg — futni a széllel.
A lovak vágtája hívott, s én mentem velük,
A szabadságot szerettem bennük.

Ott nőtem fel, ahol a csend is messze száll,
S a poros út — új reményt kínál.
A lovak szeme mélyén, láttam azt a fényt,
Amit az ember szíve keres, amíg él.

Mint egy makacs ló, mely nem ismer félelmet, sem béklyót.
A hegyek mögött új napra ébred — minden hajnalon.
Én ott vagyok velük, ahol a vad világ beszél,
A lelkem szabad — szabad, mint a szél!

Volt köztük egy csődör, büszke és erős,
Nem hajolt meg soha, mégis hozzám nőtt.
Ha mellém lépett, éreztem, hogy élek,
A lelkem vele lépett — azóta nem félek!

Néha jöttek napok, mikor láncok csörögtek,
S a világ szűk ketrecet épített körém.
De a lovak vágtája újra hívott messze,
És tudtam, nem maradhatok — én sem a földbe verve.

Mint egy makacs ló, mely nem ismer félelmet, sem béklyót.
A hegyek mögött új napra ébred — minden hajnalon.
Én ott vagyok velük, ahol a vad világ beszél,
A lelkem szabad — szabad, mint a szél!

Most újra úton vagyok, a szél az útitársam,
A csillagok fölöttem őrzik minden álmom.
A vadon hangja bennem él tovább,
És érzem, a szabadság — újra rám talál.

Amikor a szél újra végigfut a tájon,
Érzem, hogy a múlt — már nem húz többé láncon.
A lovak hívnak, s a szívem velük ébred,
A szabadság bennem él, és marad is — végleg!

Mint egy makacs ló, mely nem ismer félelmet, sem béklyót.
A hegyek mögött új napra ébred — minden hajnalon.
Én ott vagyok velük, ahol a vad világ beszél,
A lelkem szabad — szabad, mint a szél!

Farkas Zoltán
2026.02.