Alföldi Kéktúra: 9. rész - Nyírbátor - Sátoraljaújhely (118km)

Описание: Ahogyan az Alföldi Kéktúra szlogenje is írja: "Ahol a tér kitágul - a kör bezárul." Eljött hát az utolsó 118km, amivel befejeztük az Alföldi Kéktúrát és vele együtt a 2550km-es Országos Kékkört is. Késő délelőtti indulással Nyírbátorból az Alföld egyből megmutatta mi fog ránk várni 3.5 napon keresztül: hőség, por, pocsolyák és végtelen szúnyog. Nyírderzsen egyből egy sziesztával indítottuk a délutánt a templom melletti parkban, ahol csodánkra jártak a helyi cigányasszonyok, akik faggattak, hogy honnan, hová, gyalog?!, miért? És hogy nem félünk-e az erdőben aludni merthogy "jönnek a migránsok, szétvágják a sátrat és megölnek". Értitek, a Nyírségben... 😅 Fuha, oké, hatott a propaganda rendesen. 😂 Vaján felmentünk a kilátóba, ami szép új szagos csillivilli, bár a táj elég jellegtelen. :/ Víztöltés és irány Rohod, ami után jöhetett még pár kilométer a táborhelyig. Kaptunk pár tippet más túrázóktól, hogy vannak errefelé gyümölcsösök, ahol le van vágva a fű és nyugi van. Na több se kellett, kerestünk és találtunk is egy ilyen kis eldugott zugot. Volt pár szúnyog, pont annyi, hogy a sátoron kívül ne tudj létezni, így mindent odabent kellett megoldani. Na ide már számomra kevés az egyszemélyes sátor belső, elég nyögvenyelősen sikerült elintézni mindent. Fél 5-ös keléssel indítottuk a napot és hatalmas szúnyogcsapkodás után beértünk Gyulaházára, ahonnan Farkas Bertalan űrhajósunk származik! A kocsmában pecsételtünk, ahol szóval tartottak minket a helyi kocsmabútorok (reggel 7-kor). 😅 Meleg, jellegtelen útvonal vezetett Kisvárdára, de már jó előre ki volt nézve a város végén található "Mekdánelc" ebédre, illetve vacsira is innen vittük pár burgert. Az egyik legjobb döntésünk volt így tervezni. 😁 Direkt kevés kajával indultunk az első napon, ugyanis itt még egy nagy Tesco is van, szóval a maradék napokra is betáraztunk kajával és újra nehéz hátizsákkal indultunk meg a Kisvárda és Rétközberencs közti fullasztóan párás és levegőtlen, benőtt, szúnyogos, böglyös, utálatos szakaszon. 👌 A faluba beérve tiszta Western fogadott, lepusztult házak, a házak benti félhomályából figyelő szempárok, álló levegő és rekkenő hőség. A kék kutak oázisként vártak mindenhol, így ki is használtuk a gyors frissítés lehetőségét. Innen Tiszakanyárra visz az út, egy szép árnyékos, hűvös erdei ösvényen. Életem legdurvább moszkító harca következett, amit nem tudtam megnyerni. Az utolsó pár száz méteren már konkrétan futottam mert egyszerre 20-30 szúnyog szúrt meg, nem viccelek. Brutális volt. 😅 Az Anita büfében pecsét és frissülés következett, illetve egy monológ az egyik sötétebb helyi erőtől, aki kifejtette, hogy milyen igazságtalan a világ, hogy egy szatyor valamiért 9 év börtönt kapott. Hmmm... fain kis szatyor lehetett. 😅 A falu végén két kis cigánygyerek odaszólt, hogy "Nagyon szép kamerám van...", úgyhogy jobbnak láttuk szedni a lábunkat. Jól feltáraztunk vízzel és a Tiszán átkelve (hídon) megindultunk esti táborhelyünk felé: amit valahol a gát tövében teljesen random helyen találtunk meg. Az utolsó kanyarban megpillantottuk a Zempléni hegyeket és felcsillant a remény, hogy már nincsen sok hátra! Szerencsénk volt, ugyanis viszonylag időben érkeztünk a gátra, sátorállítás után kb. 5 perccel olyan szúnyograj lepett el minket, hogy az leírhatatlan. Hatalmas dalos zümmögések között aludtunk el. Másnap jöhetett egy vizes gátmenet Cigándig, utána pedig egy forró monoton egyenes a gátőrházig. A kutyák szerencsére megkötve ugattak a kapun belül, nem volt gond. Összemosódnak itt a következő falvak mert hőség, gaz és szenvedés volt csak a terítéken. 😅 Pácin, Karcsa, Karos... Az eső is jól elvert egyszer, rommá ázott a cipőnk, de szerencsére minden más megúszta. Karos után jött egy utolsó hajrá Felsőbereckiig, ami viszont kifejezetten kellemes volt. Járt a levegő, szép volt a táj, végig láttuk már a hegyeket, emelkedett a hangulat valamelyest. :) Felsőbereckiben a pecsét mellett találtunk egy jó kis pihenőhelyet, ami végül annyira megtetszett, hogy nem is mentünk tovább, ott hátul az udvarban sátraztunk. Egész éjjel esett és vihar volt, 3-kor pedig akkora szél, hogy tartani kellett a sátrat. Odabent is állt a víz a sátorban, úgy beverte a szél, úgyhogy csak egy nagy kínlódás lett volna ez így reggelig, szóval összepakoltunk és beültünk a fedett helyre kajálni meg szüttyögni. Jó korai indulás után jöhetett az utolsó gátmenet Sátoraljaújhelyig, ahol még utoljára tocsogóssá ázott a cipőnk (ami nem volt finom a 4 órás vonatút előtt... 😅).

Ha tetszett, akkor dobjatok egy lájkot és iratkozzatok fel! ;)

Insta oldalam:   / molnarbarney  

Cuccok:
Kamera: Panasonic Lumix S5 (https://bit.ly/2Ui04S9)
Objektív: Panasonic Lumix S 20-60mm f/3.5-5.6 (https://bit.ly/3kM3jvZ)
Mikrofon: Rode VideoMicro (http://bit.ly/39eCwj7)
Drón: DJI Mini 2 (https://bit.ly/3wZRgh3)

Zene:
Epidemic Sound (https://bit.ly/3gqa4ie)