Illés Lajos - Utassy József: Betlehem Csillaga 1

Описание: Első felvonás, első jelenet
2000

ELSŐ FELVONÁS
Első jelenet

A színpad egy Názárethez hasonló keleti városka terét mutatja, amelyre emberek jönnek be lassan, egyenként, csoportokban, mintha beszélgetnének. A színpadot félelem, titok, kilátástalanság érzése üli meg. A kezdetben elindult zene is ezt sugallja.

Öreg:
Miért hagytál el, Istenünk
Miért hagytál ilyen árván?!
Hiába kutatunk, keresünk.
Fekete félelem száll ránk:
miért hagytál el Istenünk,
miért hagytál ily árván?!
Ráchel:
Avagy mi dobtunk téged el?
Megfutamodtunk gyáván?!
Színed előtt ki térdepel,
ha már mi sem?! A Sátán?!
Miért hagytál el Istenünk?
Remegünk érted árván.
Öreg:
Bőg az Aranyborjú, hallod?
Néped imádja báván.
Ha bűneinket sokallod:
szólj ránk, Urunk, kiálts ránk!
Bőg az Aranyborjú, hallod,
imádja néped báván!
Öreg, Ráchel:
Miért hagytál el, Istenünk,
miért hagytál ilyen árván?
Hiába kutatunk, keresünk.
félelmek félelme száll ránk:
Miért hagytál el Istenünk,
miért hagytál ily árván?!
Római katona:
Ki szidalmazta itt a császárt?!
Álljon elő hamar, ha mer!
A légió erre a földre
az örök békét hozta el,
ti meg lázongtok, lázadoztok,
Izrael népe! Izrael!
I. Hang:
Mit keres itt a Légió,
császárotok hada?!
Róma földjére lépni jó:
mért nem mentek haza?
Római katona:
Átmeneti időket élünk.
Mi csak ideiglenesen
tapossuk palesztina földjét,
távozunk gyorsan, sebesen.
II. Hang:
Háromszor halok én addig,
Háromszor a fiam is!
Maradtok, mint Egyiptomban
a „hűséges" piramis!
Római katona:
Pofa be! Tirhuljatok innen!
Adok én nektek piramist!
Te, akkorát kapsz a fejedre,
Hogy megsajnállak magam is!

A csoportok egyesülnek, fenyegetően közelednek a rómaiakhoz, akik kihátrálnak. Lázadás?

I. Hang:
Ki küldte nyakunkra ezt a latrot?
(Talán besúgó volna köztünk?)
Fizetjük nekik a hadisarcot, és
Arra várnak, hogy köszönjük is meg!
II. Hang:
Még hogy imádjunk ezeregy istent!
I. Hang:
Te csak hallgass, Urunkat sem imádod.
Megszentségteleníted szombatunkat!
Mondják: ágyasod nagyobbik lányod.
Templomba nem jársz, Isten szava untat.
II. Hang:
Vádolsz. De én nem ontok vért, miként te!
Nem sokasítok özvegyet meg árvát.
I. Hang:
Csak bőg rád az aranyborjú, idétlen!
Uzsorás vagy! És bálványt imádsz, bálványt!

Dulakodás támad a helyszínen, Mária kezd énekelni, de a veszekedők nem hallják.

Mária:
Istenem, mért nem adsz békességet?
Istenem, mért nem adsz reménységet,
Hitet, szeretetet, békességet.
(Öreg a veszekedőkhöz fordul)
Öreg:
Hagyjátok abba már!Elég volt!
Feljött a délutáni félhold.
Mire lassan bealkonyul,
A Légió is kivonul, ellenünk!
Ki-ki menjen szépen haza,
Hadd lelje Heródes hada
Hűlt helyünk!

Az emberek lassan szétszélednek, ott marad Mária és József.


József:
Íme, Máriám, így fest Izrael.
Ideje jött a marakodásnak.
Ideje jött a marakodásnak,
Veszekedésnek, civakodásnak,
Ideje jött el a széthúzásnak.
Szeretet nélkül csak szenved a nép,
Hitét veszti, ha iga alatt él!
Megront mindent az embertelenség,
Megront mindent az embertelenség.
Mária:
Istenem, miért nem adsz népünknek
Hitet,szeretetet, békességet?!
Istenem,miért nem adsz népünknek
Hitet,szeretetet,reménységet?

Megölelik egymást, elbúcsúznak,József el.