'97 Lángja (AI gothic rock ballad)

Описание: / Magyar lélekből fogant, mesterséges intelligencia által született alkotás /

'97 LÁNGJA

Kilencvenhét, a folyosó zaja
Egy sötét póló, és a rock szava
Te tizenhat voltál, én tizennyolc éppen
Sorsunk megíródott a gitárok tüzében
Azóta tart a láng, mi bennünk kigyúlt
Minden közös percünk a végtelenbe nyúlt

Minden ölelés egy szentély, mely védelmet ad
Megáll az óra, ha érezlek téged, s a csend megszakad

Legyen ez végtelen, túl a csillagokon
Ahol a sötétség megpihen a válladon
Mert ha a testünk egyszer az enyészeté lesz
A belső fényünk a túlvilágon is felkeres
Két szellem fonódik egyetlen fonallá
Így leszünk az éjben néma visszhanggá

Törhetetlen eskü, szilárd és örök
A bizalmunk bástya, amin a világ megtörik
Nincs szükség szóra, se hamis ígéretre
Lángunk nem hamvad, csak lobog az éjjelbe
Mikor átkarollak, a valóság ködbe vész
S a két magányos élet egyetlen egész

Nem csak a sírig tart ez a szövetség
A halál csak kapu, nem a végső sötétség
Ott is megkereslek, az árnyakon át vezetlek
Mi harminc éve gyúlt, ma is erős tűzzel éget

Legyen ez végtelen, túl a csillagokon
Ahol a sötétség megpihen a válladon
Mert ha a testünk egyszer az enyészeté lesz
A belső fényünk a túlvilágon is felkeres
Két szellem fonódik egyetlen fonallá
Így leszünk az éjben néma visszhanggá

Mindörökké...
Ugyanúgy, és még jobban...