Jan. 07: Oroszország átverte "stratégiai" szövetségesét és végignézte, hogy foglyul ejtik Madurót.

Описание: Klikk a linkre a csatlakozáshoz: 🟠 EXKLUZÍV VIDEÓK a Patreon tagok számára:   / membership   🔴 EXKLUZÍV VIDEÓK a Youtube tagok számára:    / @rfu_hu  

A Magyarország szuverenitását is fenyegető terrororoszország teljes körű inváziójának 1410. napján a Dél- Amerikában az utóbbi időben lezjalott fontos eseményekről számolunk be.
Itt az Egyesült Államok egy titkos műveletet hajtott végre, hogy elfogja Nicolas Maduro venezuelai elnököt és bíróság elé állítsa. Oroszország üres, csak szövegszinten létező támogatása és bármiféle tevőleges reakció nélküli viselkedése azt eredményezte, hogy Maduro híveinek gyorsan rá kellett jönniük: cserben hagyták őket. Ők lettek a legújabb elárult orosz szövetséges.
2026. január 3-án az amerikai erők gyors és precíz műveletet hajtottak végre Venezuelában: elfogták Nicolas Madurót és feleségét, Cilia Florest. A rajtaütés során az amerikaiak többek között radarblokkolást, légvédelmi rendszerek, köztük Buk-M2E rendszerek elnyomását, valamint jól koordinált különleges műveleteket végeztek Caracasban és más régiókban. Madurot a USS Iwo Jimára, majd később tovább New Yorkba szállították. A művelet órákra megbénította a rezsimet, káoszba taszítva az országot. Miközben Maduro hívei zavargásokat indítottak, addig venezuelaiak milliói ünnepelték a diktátor eltávolítását. Eközben az ország jövendő kormányzásának a kérdését teljes bizonytalanság fedi.
Maduro bukása azért is igen figyelemreméltó esemény, mert egyáltalán nem történt váratlanul. A venezuelai vezető már hónapok óta készült az elkerülhetetlen konfrontációra. Nyíltan könyörgött Moszkvának még több segítségért. A két állam már 2000 óta komoly stratégiai szövetségesnek számított. 2025 októberében Maduro levelet küldött Vlagyimir Putyinnak, amelyet egy magas rangú segédje személyesen adott át Moszkvában. A levélben konkrét katonai segítséget kért: többek között a Szu-30 MK2-es vadászgépek motorjainak és radarjainak felújítását, rakétarendszerek szállítását és logisztikai támogatást Venezuela védelmének megerősítéséhez. Az évek óta tartó, testvériséget és az amerikai imperializmus elleni ellenállást hirdető retorika ellenére Oroszország nem tett semmit: a kért segítség soha nem érkezett meg. Miután Maduro könyörgése válasz nélkül maradt, egyértelművé vált, hogy Moszkva elkötelezettsége már régóta csak üres szavakban merül ki.
Amikor elérkezett a döntő pillanat, Moszkva reakciója ismét kongott az ürességtől. Az úgymond „ellenállók tengelyének” legkomolyabb orosz reakciója mindössze udvarias közösségi média posztokban és telefonhívásokban merült ki. Az orosz külügyminisztérium arra kérte Washingtont az X-en, hogy gondolja meg magát és engedje szabadon Madurot. Eközben Lavrov külügyminiszter a venezuelai alelnökkel telefonált, hogy aggodalmát fejezze ki, és megígérje, hogy meg fogják akadályozni a további eszkalációt. Ez gyakorlatilag Moszkva totális impotenciájának és megadásának beismerése volt. Az évek során tett ígéretek, ideértve a 2025 májusában aláírt Stratégiai Partnerségi Szerződést, a teljes támogatásra tett esküket, a fegyverszállítmányokat és a Wagner-erők kiképzési küldetéseit, kártyavárként omlottak össze. Amikor tényleges cselekvésre lett volna szükség csak csendes részvétnyilvánítások érkeztek.
Venezuela számára az sokkoló volt, hogy az ország Oroszországot stratégiai garanciaként kezelte. Maduro abban bízott, hogy Moszkva jelenléte megakadályozza az Egyesült Államok közvetlen beavatkozását, kihasználva annak nukleáris hatalmi státuszát és az amerikai vezetőséggel való jobb kapcsolatait, hogy védelmet nyújtson Maduro számára a szankciók és a katonai nyomás ellen. Ez a feltételezés most kipukkant, mint egy üres lufi: Oroszország tétlenségét nem diplomáciai vagy túlzott óvatoskodás következtévben kialakult hiba okozta, hanem a cselekvőképtelenség és a magány. Az Ukrajnában dúló háborúval és a gazdasági nyomással a nyakában a katonailag túlterhelt Moszkva egyszerűen nem képes számottevő hatalmat kivetíteni a Karib-térségbe, vagy épp megvédeni távoli szövetségeseit. Amikor a nyomás a tengeri blokáddal és szankciók végrehajtásával fokozódott, Venezuela teljesen egyedül maradt. A moszkvai árnyékflotta tankerei, amelyek életmentő segítséget nyújthattak volna Madurónak, egyszerűen sarkon fordultak.
A venezuelai eset nem egy elszigetelt történet, hanem egy szélesebb mintázat része. Jó példa arra, hogy Oroszország hogyan kezeli az úgynevezett „szövetségeseit”. Bő egy évvel ezelőtt már Szíriában sem tartotta be a saját maga által ígért biztonsági garanciáit: 2024-ben az izraeli légicsapások zavartalanul folytak, a lázadók pedig szép csendben gyűjtötték az erejüket. Végül Bashar al-Assad diktátornak nem maradt más lehetősége, mint a száműzetésbe menekülés. Örményországban Moszkva csapatai, amelyeknek elméletben a békét kellett volna fenntartaniuk, egyszerűen félreálltak, miközben a szövetségesük elvesztette Hegyi Karabah-ot.