Edda Művek Búcsúkoncert a teljes anyag 1983.12.17. Több, mint két és fél órás koncert.

Описание: Edda Művek Búcsúkoncert teljes 1983.12.17.
Az 1970-1980-as évek fordulóján egyetlen vidéki zenekarnak sikerült kiharcolnia magának a sztárkultuszt: a „bakancsos” Edda Műveknek. Szövegei kivétel nélkül az „egek felé kiáltottak”, a romantikus elvágyódás, a társtalanság és a szabadságigény csendült ki belőlük, ami tökéletesen passzolt a korszakban felnövekvő tizenévesek lelkivilágához. Az 1983-ban feloszlott, majd a Pataky Attila által 1985-ben – teljesen más felállásban – újraindított zenekar lemezeladásait tekintve azóta kétségkívül az egyik legsikeresebb hazai rockbanda: szinte valamennyi albuma bearanyozódott, közülük kettő gyémánt-, kettő platinalemez lett.

Az Edda elődjének tekinthető Griff együttest 1973-ban alapította két miskolci egyetemista, hogy az ösztöndíj mellé némi plusz jövedelmet szerezzenek, majd ezt a régióban haknizó, bálokon, ötórai teákon, műsoros esteken népszerű slágereket játszó együttest 1974 elején átkeresztelték Eddának. A későbbi frontember és névtulajdonos Pataky Attila csak valamikor 1974 végén vette át a sokadik énekestől a mikrofont, majd három évvel később megnyerte magának az épp zenekar nélkül maradt dalszerző-gitáros Slamovits Istvánt, akivel 1978-ra gyökeresen átalakította az együttest. Ekkor jött létre az Edda később legendássá vált „bakancsos ötös fogata”: Pataky Attila (ének), Slamovits István (szólógitár), Barta Alfonz (billentyűsök), Zselencz László (basszusgitár) és Csapó György (dob).

A lokálisan már sztárnak számító Edda 1979 márciusában mutatkozott be a Közgáz Klub Rockreflektor című műsorában, majd szeptemberben a Piramis előzenekaraként ott volt a Nagy buli-n – debütáló kislemeze (Minden sarkon álltam már / Álom) anyagát is itt rögzítették. Az 1980. júniusi első önálló fővárosi fellépés azonban szervezési hibák miatt valóságos fiaskó lett: aznap a Piramis koncertezett a Kisstadionban, így mindössze 176 fizető néző lehetett szem- és fültanúja az eseménynek. A nyár végén az újabb Ifipark-beli koncerten viszont már telt ház fogadta őket, és alig fél év alatt megszerezték előbb a közönség, majd a tömegkommunikáció szimpátiáját. A Popmeccs év végi szavazásán Pataky Attilát választották az év egyéniségének, kislemezük azonnal a slágerlista élére ugrott, majd az 1981 májusában megjelent bemutatkozó album rövid idő alatt bearanyozódott, és végül több mint 250 ezret adtak el belőle.

Az Edda hihetetlen gyors berobbanásának titkát azóta is sokan próbálják megfejteni. Kétségkívül jó időben érkeztek: a kemény rock hulláma még tartott, de a Piramis már túl volt a csúcson. A közönség pedig vágyott az új hangokra. Ráadásul viselkedésükben, közönségkapcsolataikban, nyilatkozataikban rendre hangsúlyozták vidékiségüket, munkás származásukat (Edda Művek, lemezborítók, overál). Csöves életérzéseket énekeltek meg (Engedjetek saját utamon, Egek felé kiáltottam, Minden sarkon álltam már, Álom, Elhagyom a várost), s bár színpadi mozgásukban, show-jukban bőven volt P.Mobil-utánérzés, Pataky kétségkívül karizmatikus frontembernek bizonyult, Slamovits pedig nem csak remekül gitározott, de kiváló rockdalokat is írt.

1981/82-ben az Edda sikert sikerre halmozott, ekkor született a Hűtlen vagy a Kölyköd voltam sláger, és még az időközbeni tagcseréket sem sínylették meg. 1983-ra azonban a két vezéregyéniség, Pataky Attila és Slamovits István között egyre erőteljesebb lett a súrlódás, mind nagyobb a nézeteltérés. Slamo szeretett volna továbblépni az addigi eddás stíluson, Pataky viszont inkább a jól bevált, anyagilag biztosabb vonalnál akart maradni. Hamarosan szerzői jogvita is támadt kettejük között, ami végül szakadáshoz vezetett. A „bakancsos” Edda hivatalosan 1983. december 17-én lépett utoljára színpadra.

Pataky ezt követően elment Norvégiába vendéglátózni, majd hazatérte után ugyanazon a néven teljesen új (és nála vagy tíz évvel fiatalabb) tagokkal újra nekilendült (ráadásul közben Budapestre költözött). De ez már egy másik történet.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 394–398.