Emkay - Elmenekülnék

Описание: Úgy elmenekülnék, mindent hátrahagynék,
Nélküled, asszem, még a sivatagban is megfagynék,
Úgyis nemsokára ott leszek az égben fent,
Most megbűnhődök mindenért, amit ember tett.

Elhitetted velem, hogy én vagyok a hazug patkány meg a féreg,
Miközben a másik pali az ágyamban baszott téged.
Még mindig érzem az illatod, elszáll a szélben,
Egy könnycseppként ragyogsz fel egy kurva régi képen.

Esténként nem alszom, csak a nevedet kiáltom,
Miért van az, hogy a Csibém máig haza várom?
Betörik az ajtóm, a múlt már nem kopogtat,
De felállok újra, a szívem érted már nem doboghat.

Az éjszaka csendje mélyen körülölel engem,
A gondolatok sötét árnyékként lebegnek felettem,
Bár most sötét van és ez nehéz pillanat,
Tudom, hogy a sors neked majd úgyis mindent visszaad.

Már nem érdekel a könnyed, töltök egyet a pohárba,
Hagyom, hogy elégjen a múltunk, a képed dobom a parázsba.

Bebasztam, hogy felejtsem, hogy másé lett a tested,
De tudom, hogy sírva hívsz majd fel, mikor magányos az ested.

Mosolyogtam rád utoljára, búcsút intve szépen,
Te meg azt hitted, hogy a fájdalomtól török össze éppen.
Majd rájössz, mit vesztettél el véglegesen,
De akkor már késő lesz, mert nem te leszel a fényképeken,

Mikor elmentél, azt hittem a világnak vége hirtelen,
De tudom, hogy legbelül, már most is gyötör a félelem,
Elhagytál, mást kerestél, valami újat, idegent,
De majd rájössz az igazi érzés, itt volt nálam idebent.