Lecsómanó a Múzeumban Esti mese, Hangoskönyv gyerekeknek, Mese, Múzeum Budapest, Hoppika

Описание: 5. Lecsómanó a Múzeumban
Aznap reggel különösen ragyogó napsütés ébresztette Lecsómanót. Egy izgalmas nap állt előtte: ma látogatott el először a városi múzeumba!
– Azt mondják, itt minden tárgynak története van – morfondírozott hangosan, miközben a kis hátizsákját rendezgette. – Remélem, egyik sem ugrik rám!
Amikor megérkezett a múzeum hatalmas, oszlopos bejáratához, lenyűgözve nézett körbe. Hoppika már ott várt rá, vidáman integetve.
– Képzeld, van egy különterem csak az erdei találmányoknak! – súgta izgatottan. – Olyan gépek vannak ott, amikről még sosem hallottunk!
Az első teremben régi festmények, faragott bútorok és egy hatalmas, réz napszemüveg állt. Lecsómanó egészen közel hajolt hozzá.
– Szerinted ez mit tud? – kérdezte Hoppikától, de közben már meg is nyomott egy apró gombot a szemüveg szélén.
Hirtelen fénysugarak vetődtek a falakra, és színes árnyékok kezdtek táncolni körülöttük. A terem megtelt zenével, egy régi erdei dallammal, miközben a padlón körbe-körbe gurult egy öreg, nyikorgó csillár.
– Ööö… ez most rendben van? – kérdezte Lecsómanó, aki közben hátrált, de véletlenül nekiment egy régi csillagászati gömbnek. A gömb elkezdett forogni, majd egy kis madárfigura ugrott ki belőle, és hangosan csipogni kezdett.
A teremőr, Zsömi, a szigorú, de jószívű bagoly gyorsan ott termett.
– Ejnye, Lecsómanó, ez nem kalandpark! – mondta, miközben próbálta leállítani a csipogó madarat, a pörgő csillárt és a táncoló fényeket.
– Bocsánat! Csak… minden annyira érdekes! – pirult el Lecsómanó.
Zsömi elmosolyodott.
– Tudod mit? Látom, tényleg érdekel. Akkor maradjatok velem, és én mesélek nektek a tárgyakról – de kéz nélkül, ha lehet.
Így aztán a múzeumlátogatás valódi időutazássá vált. Megtudták, hogy a szemüveg egy régi színjátszó társulat kelléke volt, a csillagászati gömböt pedig egy sün feltaláló készítette az égbolt tanulmányozásához. A csipogó madár egy régi kakukkóra része volt – csak valaki kicsit túlbonyolította.
Lecsómanó a nap végére rengeteg dolgot tanult: a régi tárgyak nem csak poros emlékek, hanem történeteket őrző kincsek is. És ha véletlenül be is kapcsolsz valamit, a legjobb, amit tehetsz, hogy tanulsz belőle – és jókat nevetsz utána.
A múlt érték – ha figyelsz, tanulhatsz belőle… és ha véletlenül beindítasz egy múzeumi mozgó installációt, hát… legalább lesz mit mesélni!
‪@erdeimesek‬