Élő írók társasága: Darvasi László - Szandtner Anna

Описание: Örkény István Színház
Élő írók társasága

Darvasi László
Férfit enni

Jó napot kívánok, nevem, mindegy. Aranka. Amál. Legyen Marika. Mária! Sok szeplővel!
Ma délután kettőkor megettem egy férfit. Elmondom, hogy ne higgye senki, ez olyan egyszerű. A férfi rágós, zsíros, inas, mócsingos, vagy közben, tehát amikor késsel és villával, vagy mint egy szendvicset, egy izmos, okos Hammmmburg, King Feri, izeg-mozog. Zsupsz, ki vagyok én! Ollalá. Kiugrik az ember szájából. Alig kóstoltad, elszalad.
Na, a magyar férfi. Ettem már svédet, hideg. Az olasz kagyló. Az angol, yes, yes, aj em Bond. Gond Jenő. Ó, a német… dőneres. A francia homár. A zsidó. Mennyi fűszer, édesapám. Modern, úgy egzotikus. A férfi gyakran elrontja az ember, úgy értem, az én gyomromat, senkinek nem kívánom, olyan rosszul, mint egy magyar férfitől lenni, forog a világ, ringlispil, szellemvasút, lett bennem egy falusi dodzsemparti, édesapám, a Lajos traktorral jött lánykérőbe, de szó se róla, csillogó öltönyben volt. Verszaki, panoráma nyakkendő, aztán meg kibérelte benzinkutat, mindenki annyit locsol, amennyit akar, kérsz tüzet, ó, bébi.
Férfit enni feladat. Jó, jó, nőt enni sem leányálom, a nő szeret megakadni. Se föl, se le, évekig ugyanott, ugyanúgy, hallottam ilyet. Addig eszed, eszegeted, míg teherbe nem.
A férfi mindig kellékkel jön, azt mondja, ez itt pénz, sok pénz, sabadaba, evribadi denszing kvín, egyem meg vele együtt. Cukorbaját, szívritmuszavarát, bankhitelét egyem. Válás után van, ekkora őzikeszemek, nézzek rá, rágjam óvatosan, az ott a felesége, az kedves anyósa, azok a gyerekei, szegénykék. Hoztam a magammal a két kis árvát, baj-e, ha őket is. Egyem meg Petikét, a Verocskát, tincs, copf, lego, elemes bőgő dömper, a plezúr ne zavarjon, az óvodai dadus erősen fog.
Ja, bocsánat, van itt egy világháború, egyem meg vele az összes bombát, közelharcot, frontot, reméli, nem gond. Egy láda dögcédula. Finom. Miért lenne, jobb az atom bent, mint kint. Ez itt, kérlek szépen, egy templom. Kenjem föl szépen rá, és úgy. Vagy szögezzem, oda előre, úgy. Egyek, na. Jó étvágyat.
Vannak olyan férfiak, akik meggondolják magukat. Oké, rendben, nem gond, katonázz el, csillagom, két pofával, nyeljél, eméssz, eméssz, aztán. Félúton vagy hol visszajönnének. Ácsi, bocsánat, eltévedtem. Nem ezt akartam. Volt hogy visszajött. Meg volt rágva, mégis. Ő akarta. Tárom kezeimet.
Na, de a mai férfi. Aaz hogy volt. Úgy volt, hogy ő is evett. Engem. Én őt, ő engem. Megettük egymást, mint halak a kapitalizmusban. Szőröstől bőröstül, múlt, jelen jövő, minden bent van. Én benne vagyok, ő bennem. Két kicsi aranysügér. Na. És most emésztünk, evribadi denszing kvín. És most nekem, de szerintem neki is, jó. Férfit enni jó.

Elmondta: Szandtner Anna
Videó: Whatevermen