Liszt: 12. Magyar Rapszódia / 12. Hungarian Rhapsody No.12. (Gergő Zoltán Varga)

Описание: #piano #pianist #liszt #concert
A Magyar rapszódiák Liszt Ferenc tizenkilenc darabból álló zongorasorozata, amelyben magyaros témákat dolgozott fel. A sorozaton 1839-ben kezdett dolgozni, amely – több fejlődési fokozaton keresztül – 1885-re érte el végső változatát. Műjegyzékszáma: S.244. A sorozat néhány darabjából zenekari változat, egyből zongoraverseny is készült.Liszt önmagát rapszódosznak, az ókori görög énekesek utódának nevezte, aki rapszódiáiban az ősi magyar zenét akarta feldolgozni. Ez a zene azonban nem volt ősi, ő csupán a cigányzenészek előadásaiban ismerte meg a „magyar zenét”, ezt vélte magyarnak, miként mindenki más is akkoriban. Ezekhez az élményekhez kapcsolódtak még a magyar verbunkos jeles képviselőinek művei, de a valódi népzenéről semmilyen információja nem volt, azt majd Bartók és Kodály munkássága nyomán ismerik meg az emberek.
Liszt az első tizenöt magyar rapszódiájában hangszeres, verbunkos és csárdásmuzsikát használt fel. Néhány darab magyar népies műdal, néhány Kossovits József, Rózsavölgyi Márk, Egressy Béni és Csermák Antal szerzeménye, néhány szerző nélkül jelent meg. A műdalok között – véletlenül – van néhány valódi népdal is, bár erről Liszt nem tudott, és ott van még a Rákóczi induló, amelyet Liszt már 1823 óta rendszeresen játszott, de a cenzúra nem engedte kiadatni. A forrásdarabok egy részét maga Liszt kottázta le előadások alapján, csak pár származott nyomtatott forrásból. Bartók Béla így vélekedett erről akadémiai székfoglalójában: „A dolog természetéből folyik, hogy átdolgozásaiban, pl. rapszódiáiban kevésbé volt alkalma legbelső énjének teljes kitárására […] De az igazság kedvéért hangsúlyoznom kell, hogy ezek a rapszódiák – elsősorban a magyar rapszódiákról beszélek – a maguk nemében tökéletes alkotások. Azt az anyagot, amelyet Liszt bennük felhasznál, nem lehetne szebben, jobban, nagyobb művészettel feldolgozni. Hogy ez a zenei anyag nem mindig értékes, az megint más lapra tartozik. Nyilvánvalóan ez is egyik oka annak, hogy ezeknek a műveknek általános jelentősége kisebb, viszont közkedveltsége annál nagyobb.”
A Magyar Dallok néhány darabjában még az eredeti dallamok, sőt a cigányzenészek előadásmódjának hűséges visszaadására is törekedett a zongorajátékkal. A későbbi munkálatok során, 1846–1847 táján a darabok már kompozíciókká kezdtek alakulni, bevezető, összekötő, záró szakaszok illeszkedtek a feldolgozott, de már átalakított dallamokhoz. 12. rapszódia: Rózsavölgyi egyik csárdásának feldolgozása (az alapot Liszt maga jegyezte le emlékezetből), aztán szerepel még egy dallam a Nagy potpourri című kéziratos gyűjteményből is, de van egy virágének jellegű dallam, Egressy Béni Fantázia című művének részlete és A csikós című népszínmű egyik betétdala.
The Hungarian Rhapsodies, S.244, R.106 (French: Rhapsodies hongroises, German: Ungarische Rhapsodien, Hungarian: Magyar rapszódiák), is a set of 19 piano pieces based on Hungarian folk themes, composed by Franz Liszt during 1846–1853, and later in 1882 and 1885. Liszt also arranged versions for orchestra, piano duet and piano trio.
Some are better known than others, with Hungarian Rhapsody No. 2 being particularly famous and No. 6, No. 10, No. 12 and No. 14 (especially as arranged for piano and orchestra as the Hungarian Fantasy) also being well known.
In their original piano form, the Hungarian Rhapsodies are noted for their difficulty (Liszt was a virtuoso pianist as well as a composer).Liszt incorporated many themes he had heard in his native western Hungary and which he believed to be folk music, though many were in fact tunes written by members of the Hungarian upper middle class, or by composers such as József Kossovits,[1] often played by Roma (Gypsy) bands. The large scale structure of each was influenced by the verbunkos, a Hungarian dance in several parts, each with a different tempo. Within this structure, Liszt preserved the two main structural elements of typical Gypsy improvisation—the lassan ("slow") and the friska ("fast"). At the same time, Liszt incorporated a number of effects unique to the sound of Gypsy bands, especially the pianistic equivalent of the cimbalom. He also makes much use of the Hungarian gypsy scale.