Balatoni harcsa visszaengedése - 146cm

Описание: 2021.06.16. Ezt a napot nagyon mélyen fogom az emlékeim között őrizni. Nagy összegben mernék fogadni arra, hogy ezt a fogást nem fogom megdönteni már ebben az életben! Ez persze nem ok arra, hogy ne próbálkozzak!


János vendégem túrája feledhetetlen élmény marad számomra és egy nagybetűs SPORTTÁRS, István számára.


Jánossal egyszer már hajnalban vízre szálltunk, akkor fogtunk egy kisharcsát, süllőt és balint is. De az osztott túra késő délutáni kezdése nem várt meglepetést tartogatott számunkra. János kapcsába egy ún. Jika-riget adtam felúszó plasztikkal és röviden megmutattam vele egy alap csalivezetést számára. A harmadik dobásánál elsírta magát orsóján a fék. Innen kb. 40 méter zsinórt húzott le a hal első körben. Láttam a mozgásán, hogy nem lehet külső akadásos ponty, így a horgonyt, a jeladót, mindent felhúztam és a motort is úgy állítottam be, hogy éppen a vizet érje.


Sajnos egyértelmű volt, hogy valamin átfűzött minket a hal, egy ponton "ragadt" a damil, a hal ki tudja merre járt. Ekkor több irányból lassan fordítottam a csónakon és imádkoztam, hogy a zsinór bírja... Feszült percek következtek, nehéz lett a levegő a csónakban. A harmadik fordulás után egyszer csak "kipattant" a zsinór az akadóból és újra a harc percei következtek. Ekkor már átvettem a botot Jánostól, ebben közösen megegyeztünk. A fék a horoghoz volt beállítva, de a hal súlya akkora volt, hogy ujjam a dobra téve a hal passzív időszakaiban, szinte centinként loptam vissza a zsinórt az orsóra. A főzsinór 0.08as nanofil volt János botján, így a horog és a zsinór miatt is aggódtam. Ekkor már több alkalommal karók felé húzott a hal, nem tudtam megállítani. Olyan iszapfelhőket kavart fel, hogy a dobhártyámban éreztem a szívverésem...


A távolból ekkor már saját csónakjából István SPORTTÁRS, segítségét felajánlva igyekezett minket tájékoztatni a karók helyzetéről, többet ki is vett, illetve a fárasztás több pontján tippjeinek köszönhetően úsztuk meg a nádfalba érkezést és a karókra feltekeredést.


Nem érzem magam fizikálisan gyengének, de rendesen erőt próbáló volt a több mint egy órás fárasztás... Kezeim és a lábam is remegett, hogy sikerünk legyen. Ennyire még életemben nem izgultam, pedig ekkor még csak a "színét" láttuk a halnak, méretét nem. István gyakorlott kezei segítségével sikerült a halat a csónakjába emelni. (nálam a két pad és a sok cucc elrondította volna az összhatást) A halat a partra vinni nem akartuk, így István csónakjában fotózkodtam a hallal, János saját döntése alapján a csónakomban maradt. A képek elkészítését követően visszaengedésre került ez a fenséges BALATONI HARCSA. Erről a kommentek között találjátok a videót.

Hossza emlékeim szerint 146cm volt, súlyát nem mértük.

Igazi csapatmunka és életre szóló élmény volt a tegnapi nap, még mindig nehéz felfogni, hogy sikerrel járt a csapatmunka!


Remélem benneteket is hasonló élményekhez tudlak majd hozzájuttatni túravezetőként ennél nagyobb öröm nincs!


U.I.: Persze, hogy ilyenkor nincs nálam az akciókamera. :D