4ma - Karantén

Описание: Lyrics: 4ma
Prod: Sickra
Cover: Gid

Lyrics:

Beázott tetőnek minden egyes cseppje
Ahogyan a padlóra esik csendben
Megroppantja a parkettát
És egy csendes harmóniát épp hogy produkál

De én simán végig hallgatom
A por megszárad A gitár húrokon
A lélegzetemnek a zaja visszhangzik
De nem zavar, mert ma is velem alszik
A gondolat hogy mi a fontosabb
Hogy egy kapcsolat, vagy egy barátság a szorosabb?

A pokolba, nem szimpatikus szó
Mert végzetnek az egyik oldala
Amit emlegetni nem szabad
Csak hogy ha már mindegy... És most nekem mindegy

Mert Minden ugyanúgy maradt, mert semmit nem változtam
Próbáltam a kitaposott járdán maradt kavicsokat
De most csend.
És lassan írom meg az utolsó dalomat

Ha tehetném akkor én sosem maradnék
Bezárva egy szobába, hűvös a Karantén
Vakon valahova hidd el el is szaladnék
Kötött szememen átlátszódik a fakadt vér
Nem nem nem
Haladok én előrébb
A hangulatom szanaszét van épp a kanapén
Már leszarom hogy meddig, meddig Vagyok még
Nem állok ki magamért

Tegnap beszéltem az ördöggel
És cserébe kaptam egy kurva nagy pofont
Mert átleptem egy határ szintet
Amin nem kellett volna túl menjek
De most itt vagyok.... Valahogy

Mert teljesen nyugodt vagyok
Nem zavarnak a zajok... Inkább hiányolom
Ha valami nincsen helyén

Lekötöm magam dalolok, magamban is vacogok
Nem történt tévedés

Ha ezt hallod akkor köszönök én mindent neked
De én még gondolkozok hogy mi a faszt tehettem mert
Csak jól éreztem magam a helyzetemben
De beletörődők, és a gondolattal le fekszek

És majd be csukom a két szememet
A történeteket elfelejtem

Ha tehetném akkor én sosem maradnék
Bezárva egy szobába, hűvös a Karantén
Vakon valahova hidd el el is szaladnék
Kötött szememen átlátszódik a fakadt vér
Nem nem nem
Haladok én előrébb
A hangulatom szanaszét van épp a kanapén
Már leszarom hogy meddig, meddig Vagyok még
Nem állok ki magamért

Ezek a láncok most már Kurvára szorítanak
Sokat mondta hogy jobb lesz de végül nem lett az
Nem lett az...
És most már nem is lesz jobb
Mert egy fázis az egész
Ja, Egy frázis a zeném
Bánom, mert ami volt az már nem az enyém

Mar csak a földön fekszek és nem megyek sehova
Amiket el akartam mondani azokat
Elmondtam

Egy jó nagy szakadék
Csak egy százas szög repeszti a szívemnek most közepét
Semmi más nem esne jobban mint egy nagy ölelés
Egy nagy ölelés

Ha tehetném akkor én sosem maradnék
Bezárva egy szobába, hűvös a Karantén
Vakon valahova hidd el el is szaladnék
Kötött szememen átlátszódik a fakadt vér
Nem nem nem
Haladok én előrébb
A hangulatom szanaszét van épp a kanapén
Már leszarom hogy meddig, meddig Vagyok még
Nem állok ki magamért