Punk Antológia #3 – Elengedés

Описание: Kifordítom a zsebem, nézd, csak a szél lakik benne,
Ebben a világban semmi sincsen rendben.
A főbérlő az ajtón a zárat hiába cseréli
Aki az utcán ébred, azt már nem tudják kitenni!
Cinizmus a reggelim, sok fanyar humorral,
Jobban csúszik a szabadság egy kis kannás borral!

Elengedem végre, mi eddig fogva tartott,
Túléltem az agóniát, megvívtam a harcot!
Nem kell a szánalom, nem kell a hamis fény,
Aki mindent elvesztett, az a fájdalommal él.
Hagyom, hogy vigyen a szél!

Az asszony is lelépett, nem bírtam a hibáim oldani.
Azt mondta, Gyula, te semmit sem tudsz nyújtani!
Pakolt a bőröndbe, és vitte a reményt,
Én meg csak néztem némán szegényt.
Sírjon a sorsán, aki mástól vár csodát,
Utólag jöttem rá, ez mind az én hibám!

A tükröt, amiben ordítottam, a múltkor összetörtem,
Sok év szerencsétlenség? Ugyan, már túléltem!
Nézem a sok öltönyöst, ahogy a mókuskerékben hajtanak,
Én meg itt ülök a padon, és bírom ezt a zajt!
Nincs bankszámlám, nincs hitelem, nincs többé béklyó,
Az éhség csak egy állapot, a szabadság meg így jó!

Lehet, hogy lúzer vagyok a nagyvilág szemében,
De én vagyok az egyetlen, aki nem ég el a sötétben!
(Vagy nem)

Elengedem végre, mi eddig fogva tartott,
Túléltem az agóniát, megvívtam a harcot!
Nem kell a szánalom, nem kell a hamis fény,
Aki mindent elvesztett, az a fájdalommal él.
Hagyom, hogy vigyen a szél!

Nem fáj már a múlt! (NEM FÁJ!)
Nem fojt meg a düh! (NEM FOJT!)
Aki egyszer fent volt, annak minden út csak lejt!

Hagyom, hogy vigyen a szél!
(Vigyen a szél! Vigyen a szél!)
SZABAD VAGYOK!
SZABAD VAGYOK!