Berta Zsolt – Adyval szólva

Описание: Négy megzenésített Ady vers és egy kis extra.

1. Sírni, sírni, sírni, sírni
2. Nekünk Mohács kell
3. Karácsony
4. A magyar Messiások


Adyval szólva

Apám halála után rendezgettem a holmiját. Levettem egy-egy könyvet a polcról, olvasni sokkal jobb, mint rendezgetni. Találomra ütögettem fel őket. Az Ady kötetben mindjárt elsőre a Sírni-t.
Huszonévvel később, anyám halála után rendezgettem a holmiját. A Hét évszázad magyar verseiből egy levél hullott ki. Apám írta ötven évvel korábban. Megnéztem, anyám melyik vers mellé tette. A Sírni volt az.

Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.
Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.
Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.
Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.
Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.
Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.
Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.
Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.
Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.
Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

Apám bejött a szobámba. Megállt a hátam mögött, megnézte a papíromat.
– Beleírtál Adyba?! – kérdezte hökkenten.
– Mert nem jött ki – feleltem, mint aki magyarázattal szolgál, és letettem a gitárt.
– És ez itt mi? – firtatta tovább, és rábökött a papírra.
– Kellett egy refrén.
– Aha. Hát… Mohácsnál jobban kellett, az igaz.

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez (keményhez) szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, (ha bírja erővel) verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:Én magyarnak (nem is másnak) születtem.Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,Üssön csak (én bírom) ostorozzon.

Nekünk Mohács kell. Na meg Moszkva.
Csak legyünk pirosra, fehérre, zöldre pofozva
Isztambul, Párizs, Berlin és Bécs
És még mi kell nekünk? Ja, hát a Mohácsi Vész.

Ha van Isten, földtől a fényes égigRángasson, (ha kellünk) minket végig.Ne legyen egy félpercnyi békességünk,Mert akkor (nekünk és neki is) végünk, végünk.

Nekünk Mohács kell. Na meg Moszkva.
Csak legyünk pirosra, fehérre, zöldre pofozva
Isztambul, Párizs, Berlin és Bécs
És még mi kell nekünk? Ja, hát a Mohácsi Vész.

Apám felegyenesedett, letette a kést, a karácsonyfát a falnak támasztotta, és lenyalta a vért az ujjáról. Anyámra nézett, mire ő gyorsan felemelte a mutatóujját.
– Legalább ma ne! – mondta.
– Mért, mi van ma? – kérdezte apám.

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma ugy kén', hogy egymást öleljék
Szivükre mind az emberek -
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg...

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté...
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét -
Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve...
Óh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!...

Apám gyengéden hátba vágott, a kocsma koszos ablakán át a körútra és a báván hömpölygő tömegre bökött.
Azért jó, ha tudod, kikért mész a barikádra. S főleg, hogy semmiért.

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.

Adyval szólva.