Ne félj tőlük, mert én veled vagyok! - Reggeli üzenet - 2026.02.13.

Описание: „Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, és megszabadítalak! - mondja az Úr!”

A Jeremiás Könyve első részében olvassuk.

A világtörténelem mindegyik korszakában óriási erőfeszítéseket találunk az emberi akarat mozgósításért. Erre törekszik a politikai hatalom, amikor kampányol, hogy megszerezze a támogatásunkat legtöbbször a saját érdekeinek érvényesítésére. Az akaratunk mozgósítására törekszik a kereskedelem, amikor folyamatos vásárlásra és fogyasztásra biztat, hogy minél nagyobb haszonhoz jusson. Erre törekszik mindegyik közszereplő, amikor szórakoztat, hergel, provokál, hogy minél több rajongót és követőt gyűjtsön maga köré a nagyobb népszerűségért.

Napjainkban már akkorára dagadtak ezek az erők, akkora tömegeket mozgatnak, akkora lármát csapnak, hogy szinte ellenállhatatlanná váltak. Pedig nem azok; és pontosan az leplezi le őket, hogy éppen az akaratunkat akarják a maguk oldalára állítani, ami Isten segítségével képessé válik nemet mondani a kínálatokra.
Ezért van szükségünk arra, hogy az Élő Isten kiszabadítsa az akaratunkat a provokált indulatok, a felhergelt vágyak és a parttalan szórakozás vonzásából.

Hogyan szabadít meg az Úr?
Mindenekelőtt társául szegődik annak az embernek, aki jelentéktelenné és kiszolgáltatottá vált. Majd szembesít azzal, hogy Ő, az Élő Isten a hatalmas, nem pedig a bennünket állandóan ingerlő tömegvonzás.
A bennünket állandóan ingerlő tömegvonzás ugyanis csak a félelmünket és a bizonytalanságunkat képes növelni. Az Élő Isten viszont hatalmas arra, hogy megszabadítson a félelemtől és a bizonytalanságtól is.
„Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, és megszabadítalak!”

Ha hittel fogadod, akkor az Élő Isten ezzel a mondattal meg is szabadítja az akaratodat, hogy ne annak engedj, ami félelmet kelt benned; hogy ne azokra hallgass, akik a jelentéktelenségedet és a kiszolgáltatottságodat hangsúlyozzák. Mától teljes szívvel mondhatod azt, amit a 118. Zsoltár 6. versében olvasunk:
„Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem!” Ámen.

/György András/